888 szó

4. nap (2010. 01. 08. - péntek - 888 szó)

line

Először vendégként jártam ott, de végül hosszabb időt töltöttem azon a különös helyen. Hogy egy különálló sziget vagy egy, a tengerbe nyúló félsziget-e, arra már nem emlékszem tisztán. Egy biztos, jó darabon tenger öleli körül. A hely egyetlen mólója a keleti oldalon található. Elég aprócska, épp ezért barátságos kőmóló. Méreteiből kifolyólag csak a kisebb csónakok köthetnek ki mellette. A nagyobb hajóknak a sziklák és zátonyok miatt nem is tanácsos közelebb jönnie a parthoz, ezért távolabb, a nyílt tengeren szoktak lehorgonyozni. Ez valahogy elszigeteli a külvilágtól az egész helyet. A móló közvetlenül egy vastag kőfalhoz ér egyetlen boltíves kapuval, amely alatt lépcsőfokok vezetnek fel, és fölötte egy állandóan pislákoló olajlámpa lóg.

Több ilyen kőfal is váltja egymást, köztük szűk, meredek, lépcsőzetes utcákkal és ugyanolyan komor boltíves kapukkal, kész erődítménnyé téve a szigetet, vagy a félsziget ezen részét. A falak hatalmas köveit évtizedes moha fedi, ami nagyon jól érzi magát a tenger közelsége miatt állandóan párás, nyirkos levegőben. Talán ez az egyetlen természetes növényzet itt. Legalábbis ottlétem alatt egyetlen szabadon növő fával, virággal nem találkoztam. Egyedül a sziklafal kiálló kövein lengedez néha egy-egy kisebb fűcsomó, de az is nagyon ritka látvány.

Az utolsó szűk utca már közvetlenül a meredek sziklafal mellett fut. Nem tudom, milyen kőzet lehet, de elég sötét színe van. Innen indul a hosszú lépcső, amely felvezet egészen a szikla tetejére. A lépcsőfokokat valamiért nem merték a kőfalba vájni, vagy talán túl nagy munka lett volna, ezért inkább mellé építették ugyanolyan kövekből, mint amilyenek a sziklát kelet felől körülvevő kőfalakat is alkotják. Monumentális építmény a szédítően magas sziklafal mellett, mely enyhén ívesen fut felfelé.

Megmászva a több száz lépcsőfokot egy tágas teraszra ér az ember, amit körben az ember derekánál kicsit feljebb érő, masszív kőkorlát szegélyez. A korlátot eredetileg a szikla anyagából faragták ki, de itt-ott fehér márvánnyal helyettesítették hosszú idők során széttöredezett darabjait. Így díszesen faragott hófehér és sötét oszlopok váltakoznak körben szabálytalanul. Az eredeti anyagból kifaragott, sötét oszlopokon érdekes jelek láthatóak. Mintha valaki sötétkék krétával vésett volna rá értelmetlen szimbólumokat, azonban ezeket a jeleket lemosni nem lehet. Még az idők múlásával is alig fakultak meg. Kékjük éppoly élénk, mint eredetileg lehetett. Végig a teraszon jó minőségű világosszürke köveken lépkedhet az ember. Mintha az építtetője dacolni akart volna a szikla eredeti komor színével. Azonban félkörívben egy sötétebb, csillogó kövekből álló sor fut a matt világosszürke lapok között. Ezek még az eredeti burkolatból maradtak meg.

A terasz északra a tengerre néz. Innen lefelé már nem határolják a vastag kőfalak, így a meredek sziklafal egyenesen a tengerbe fut. Alját a szédítő mélységben állandóan vad hullámok korbácsolják. A távolban ameddig a szem ellát a tenger nyílt víztükre csillog, a látóhatárban találkozva és egybemosódva az éggel. Csodálatos látvány. Amit viszont sohasem értettem, ott tartózkodásom alatt lehetett bármilyen viharos a tenger, a messzire nyúló égbolt mindig nyugodt és tiszta maradt.

Innen a korláttól hátrafordulva egy tekintélyes épület néz farkasszemet az emberrel a földszinttel együtt négy szinttel és megannyi apró ablakkal. Az ember azt várná, hogy az ilyen sziklák tetején öreg várak állnak, ez azonban egy viszonylag új építésű, legalábbis nemrégiben felújított, piros cseréptetős kastély. Ennek ellenére külső vakolata már enyhén megszürkült és befutotta a borostyán. Az épületet karban tartó gondnoktól tudom, hogy ez sem a természetes növényzet része. Rengeteget bajlódtak vele, míg a terméketlen földben végre gyökeret vert az amúgy szívós futónövény.

Kifelé egy csillogó, többszárnyú üvegajtó nyílik két oldalán egy-egy díszes kővázával, melyekben színes virágokat tépáz a tengeri szél. Így végigtekintve a teraszon tágas és rendezett képet mutat. Szabályosan elhelyezve kerek tetejű, kovácsoltvas vázú asztalkák állnak körülöttük hasonló megmunkálású székekkel. Mind hófehérre festve. Pedig sokkal szebbek lennének a kovácsoltvas váz eredeti sötét, és a falapok eredeti meleg-világosbarna színével. Jobban is illenének ehhez a csupa-kő világhoz.

Visszafordulva a tenger felé balra, azaz nyugatra tovább folytatódik a sziklaszirt. Arrafelé még van két hasonló, de sokkal kisebb kőterasz. Csupán egy módon, csónakkal lehet őket megközelíteni, aztán kötélen kell felhúzódzkodni a szikla tetejéig. Azok nincsenek így felújítva, mint ez, ahol most állok. A kopár sziklák között nincs is rá nagyon szükség, nem él és nem jár arra senki. Nem is tudja még a legöregebbek sem, hogy kik, és miért faraghatták oda őket. Ott is hasonló jelek díszítik a kőfalat, mint itt a faragott korlátot, csak vörös és sárga színekben. Egyszer én is jártam ott, de ott halottak vannak. Mint ahogy a házban is.

Minimum két fiatal lány nyugodni nem tudó szelleme kísért a falak között. Legalábbis csak őket láttam eddig. Elég rosszindulatúak. Van róluk két festmény az egyik folyosón. Jól táplált, pufók arcuk önelégülten és fennhéjázóan néz le a képekről. Még az idős házvezetőnő mutatta őket. Azt mondta, életükben is gőgös, rossz természetű teremtések voltak. Valami szörnyűség történt a házban, akkor haltak meg ők is, talán tűzvész lehetett, de holttestüket sohasem találták meg. Esetleg a viharos tengerbe fulladhattak. Nem tudom, és különösebben sohasem kérdezősködtem utána. A ház személyzete és az új tulajdonosok némán hallgatnak a történtekről. Bármi is történt, utána egy darabig nem lakta senki a házat. Sőt, annyira magára hagyták, hogy komolyabb felújításokat igényelt, mikor mostani gazdái megvették az épületet. Igaz én még másokat nem láttam, de azt mondják, nem csak a két lány lelke van még mindig a ház falain belül. Tényleg hátborzongató érzés néha a viharos tenger morajlását hallva figyelni sok kis üvegablakot. Mintha maga a ház figyelne.

Néha úgy érzem, a móló az egyetlen biztonságos hely az egész szigeten, vagy félszigeten.

 

line

 

Történetek

DreamMoments
Változatok egy témára

Változatok egy témára 0 (A történet kezdete)

Változatok egy témára 5 (Csak egy álom volt?)

Változatok egy témára 5 (Vegyes képek)

Változatok egy témára 14 (Egy régi könyv egy régi történetről)

Változatok egy témára 15

Változatok egy témára 16 (Dead Places)

Végzet

Változatok egy témára,
A történet vége

Farewell

Pictures from the past of Sarah

 

888 szó

1. nap
2. nap
3. nap
4. nap
5. nap