888 szó

3. nap (2010. 01. 07. - csütörtök - 964 szó)

line

A környező erdő fái közül kilépve, már messziről az utazó szeme elé tárult a királyi város teljes pompájában, ahogy méltóságteljesen elterült a távoli hegyek lábánál. A királyi palota és a házak kivétel nélkül fehér márványból faragott köveinek hófehér ragyogása ünnepélyességet és egyszerű pompát sugárzott. A hegyekhez közeledve selymes zöld füvű dombok határolták a várost. Egy fehér igazgyöngy smaragdzöld párnán a szürke hegyek ölelésében és a fölé boruló végtelen kék ég fátyola alatt, mint egy ékszeres dobozba zárva.

A dombok között egyetlen, széles út kanyargott a robosztus városfal felé, melynek védelmét házak ezrei élvezték. A város belsejében, fent a hegy lábánál, magasan a házak fölött egy újabb vastag fal húzódott. E mögött magasodtak a város fölé a királyi palota tornyai. A palota több évezred szörnyűségeit átélt, elszánt üvegszemei délkelet felé néztek. Hátát a védelmező sziklafalnak vetve, az erős, dupla várfalak védelme mögül farkasszemet nézett egy sötét kövekből épül építménnyel, mely délkeletről vetett fenyegető pillantásokat a Birodalom fővárosára. Oly távolról, hogy azt az emberi szem nem láthatta, mégis ott volt, és figyelt.

A meleg, vasárnap délelőtti napfényben tömve volt a város hatalmas piactere és a környező, széles utcák is, melyek két oldalán árusok kínálták szebbnél-szebb portékáikat. A környező vidékről, sőt, még a Birodalom legtávolabbi csücskéből is érkeztek árusok és nézelődők egyaránt. A vidám, nyüzsgő forgatagban egy fiatal lány igyekezett a vásártér végében álló templomhoz. A pompás épület egyidős volt a településsel. Hatalmas méreteivel a város minden pontjáról könnyedén magához vezette az embert. Két, fehér kövekből épült templomtornyán minden irányba hatalmas óralapok hirdették a pontos időt. A színaranyból készült óramutatókon és a tornyok tetején ágaskodó aranyfeszületeken megcsillant a napfény. A homlokzat óriási szobrai és a falak díszes faragása hozzáértő, gondos művészek keze munkáját mutatta. Hatalmas, többszárnyú ajtaja nyitva várta a forgatagból egy-egy imára betérő hívőket, hogy elmondhassák napi imájukat, esetleg esdekelhessenek beteg rokonuk gyógyulásáért, vagy egyszerűen csak köszönetet mondhassanak egy-egy sikeresen lebonyolított alkuért.

A lány felpillantott a toronyórára, és belépett az épületbe. Pont időben volt. Odabent az ősi templomok hűvös, jellegzetes levegője, magasztos hangulata és néma csend fogadta. A kinti forgataghoz képest meglepően kevesen mormoltak imát, vagy térdepeltek valamelyik oldalsó szentély előtt odabent. A lány vett egy mély levegőt, majd lassan kifújta azt, mintegy önmaga megnyugtatására. Míg a vásártéren elrejtette a tömeg, itt akaratlanul is magára vonta az emberek tekintetét. Felismerték, csodálattal bámulták hercegnőjüket és összesúgtak a háta mögött, ahogy lassan végiglépdelt a templom közepén húzódó enyhén kopottas szőnyegen.

A két oldalt hosszan sorakozó padok között az út egyenesen a templom elejében álló oltárhoz vezetett. Jobbról és balról monumentális oszlopok választották el a főhajót a két mellékhajótól. Az oszlopok több tízméteres magasságban tartották a freskókkal díszített mennyezetet. Beleszédült az ember, és ámulattal töltötte el, ha feltekintett rájuk. Az oszlopok, a falak és a padok oldala gazdagon, de ízlésesen arannyal és virágokkal voltak díszítve. Két oldalt a falak mentén pedig kisebb szentélyes sorakoztak mesterien megmunkált szobrokkal. Az oldalhajókat gyertyák, és a festett ablakokon beszűrődő, sejtelmes, színes fény világította meg. Szemből, az oltár mögül pedig egy hatalmas, szintén festett üvegdarabokból kirakott ablakból vetődött ünnepélyes fény az oltárra. Mindezen díszek és fennköltség ellenére a lány hidegnek, komornak és elhagyatottnak érezte a templomot. A falak régi, hatalmas kőtömbjei némán hallgatta, a robosztus kőoszlopok pedig komoran tartották évezredek óta ugyanazt a súlyt. A hatalmas, üres térben visszhangzott minden apró lépés, és a szobrok tekintete megfásultan nézett már hosszú évek óta ugyanúgy a hozzájuk imádkozókra.

Az oltáron gyertyák lángja lobogott szelíden, mögüle pedig egy szárnyas női alakot ábrázoló faragott remekmű nézett jóságos tekintetével a padok felé. A lány megállt az oltár előtt és felnézett a szoborra. Ez a templom nem egyetlen istenség vagy istenségek dicsőítésére épült. Ilyeneket nem ismertek ebben a világban. Csupán maga a határtalan erő létezett, mely ezt a világot megteremtette és összetartotta. Hozzá fohászkodtak az emberek legnagyobb bánatukban, őt dicsőítették ünnepnapok alkalmával. Körben a szobrok és a freskók pedig egy rég letűnt, az erőt először használni tudó nép történelmét mesélték el. Közülük kerültek ki a fény kegyeltjei, akik nagyjából a nálunk ismert szenteknek felelnek meg. Ez a finom vonású, szárnyas nő pedig egy mondabeli alak volt, melynek létezését még soha senkinek nem sikerült bebizonyítania, de cáfolnia sem. Több történet is szólt róla, hogy mikor a nép igazán bajban volt, ő megjelent, és segített minden bajbajutotton, a bűnösöket pedig könyörületet nem ismerően megbüntette. A hit szerint maga az erő jelenik meg ilyen formában, és ott vélik látni a fényben, minden egyes éltető napsugárban.

Lehajtotta a fejét, úgy tett, mintha imádkozna. Pedig sohasem tudott igaz áhítattal fohászkodni egy élettelen dologhoz, az erőhöz. Most meg pláne nem, mikor gondolatai teljesen máshol jártak. Várt. Egy idősebb férfi lépett közvetlenül mellé. Enyhén meghajolt az oltár előtt, majd bajusza alatt elmormolt egy gyors imát. 
- És vezesd jó utakon az eltévedt utazót – tette még hozzá mély hangja az ima szövegéhez nem tartozó fél sort.
- Hogy minden időkben megóvhassa házát a rá leselkedő veszélyektől – suttogta a lány a fél sorra válaszul.
A férfi erre ismételten meghajolt, megfordult, és elindult kifelé a templomból, de fordultában még észrevétlenül a lány kezébe csúsztatott egy apróra összehajtogatott papírlapot, és alig láthatóan biccentett egyet. A lány nem fordult felé. Még csak nem is viszonozta a biccentést. Kis ideig még ott állt az oltár előtt, majd ő is meghajolt finoman, és nyugodt léptekkel kisétált a templomból, miközben szíve majd kiesett a helyéről, oly hevesen vert.

Kint a tömegben már sietősebbre vehette lépteit, és amint alkalma nyílt rá, behúzódhatott az egyik félreeső sikátor félhomályába. Miután megbizonyosodott róla, hogy senki sem követte, elővette a papírlapot és széthajtogatta. A gyűrött lapon egy alaprajz képe volt látható, a lap szélén és itt-ott a rajzon megjelölve mindenféle megjegyzésekkel. Az egyik sarokban pedig egy dátum és egy időpont, este nyolc óra. Újra összehajtotta a lapot, ruhájába rejtette, és vissza kilépett a ragyogó napfényre. „Holnap este nyolc óra… ott leszek.” – tekintett fel a város felett magasodó hegyek hófödte csúcsaira.

 

line

 

Történetek

DreamMoments
Változatok egy témára

Változatok egy témára 0 (A történet kezdete)

Változatok egy témára 5 (Csak egy álom volt?)

Változatok egy témára 5 (Vegyes képek)

Változatok egy témára 14 (Egy régi könyv egy régi történetről)

Változatok egy témára 15

Változatok egy témára 16 (Dead Places)

Végzet

Változatok egy témára,
A történet vége

Farewell

Pictures from the past of Sarah

 

888 szó

1. nap
2. nap
3. nap
4. nap
5. nap