Változatok egy témára 16.
Dead Places

(Egy álom alapján - 2010. június.19.)

line

- Part #1 -

Az utak mentén sorakozó lámpák gyengén pislákoló fénye halvány derengésbe borította az alvó várost. Csend honolt a házak között. Az egyetlen neszt az üres utcákon végigszaladó szél okozta, ahogy megzörgetett pár útjába eső tárgyat, valamint pár alig hallható sietős, de határozott lépés, ahogy a város széle felé igyekeztek. Ahogy a magas tömbházak tömött sora ritkult és helyüket a várost körülvevő romosabb, omladozóbb házakból álló övezet váltotta fel, úgy váltottak egyre sietősebbre a léptek, viszont a néma csend megmaradt. Még egy kóbor macska vagy egy egér motoszkálását se lehetett hallani. Nyugtalanítóan nagy volt a csönd.

Ahogy elérte a várost körülvevő robosztus kőfalat, a léptek megálltak. Gazdájuk dideregve húzta össze magán fekete kabátját. Hideg volt az éjszaka. Körbepillantott. A sötétből innen-onnan újabb alakok léptek elő. Tetőtől talpig ugyanolyan fekete ruhában, mint ő. Kisvártatva már mind az öten ott álltak a város egyetlen, hatalmas fémkapuval gondosan zárt bejárata előtt.

A kis csoportból kivált egy idősebb alak, a többiek elé lépett, és halkan instrukciókat kezdett sorolni. Mély hangja nem volt elég, hogy megtörje a szinte fájdalmas csendet. A hang hallatán még némábbnak és sötétebbnek tetszett az éjszaka. A hűvös szél időnként fel-feltámadt. Ő, aki először érte el a város kapuit, most a többiek mellett állva, szemébe csapódó tincsein keresztül figyelte a hozzájuk intézett utasításokat, melyet az egykori hadseregben magas beosztást viselő tiszt, most már csak kis elit alakulatuk vezére mondott. „Elit alakulat…” – futott végig agyán az iróniával teli fél mondat. Soha semmiféle különleges kiképzést nem kapott egyikük sem. Összesen annyi adta a kis csoport különlegességét, hogy tagjai ki merészeltek menni a várost védelmező falakon túlra. Vezetőjüket kivéve mind csupán vakmerő fiatalok voltak, és mára csak ennyien, öten maradtak. Mellette egy lány fogai verődtek össze néha a hidegben, aki alig lehetett több tizenhat évesnél, másik két társuk tizennyolc és huszonkét év körül járt, míg ő maga huszadik életévét taposta. Vezetőjük már átléphette az ötvenet, ezt az arcát borító borosta őszes színe engedte sejteni. Szigorú tekintetű, barázdákkal szabdalt arcát több helyen régi sérülések hegei tették még parancsolóbbá. Szavai azonban nem mondtak túl sokat. Mindannyian többször jártak már odakint, tudták mennyire veszélyes terep. Már mind megtapasztalták, hogy a lehető leggyorsabban és leghalkabban kell odakint mozogniuk, és a lehető legészrevétlenebbül. Azért álltak most itt mindannyian az éjszakába olvadó fekete öltözetben.

Már csak fél füllel hallgatta a szavait. Tekintete a beszélő arcáról lassan a hatalmas kapura vándorolt át, onnan pedig a több méter vastag fal tetejére, a kapu két oldalán álló két toronyra, majd fel a sötét égre. Innen nem láthatott ott semmit. Alig észrevehetően sóhajtva kapta vissza tekintetét vezetőjükre. Csak a mellette álló lány pillantott rá a szeme sarkából, és csóválta meg rosszallóan a fejét, de szólni nem szólt egy szót sem. Vezetőjük is elhallgatott. Most már mindent tudtak, ami a küldetésükhöz szükséges volt. Az idősebb alak intett az egyik torony felé, ahonnan most motoszkálás hallatszott, majd kisvártatva egy fémes kattanás, és a hatalmas vaskapun résnyire kinyílt egy kisebb ajtó. Ideje volt indulniuk.

Ahogy a többiek nyomában átlépett a kapun még egyszer visszanézett az alvó városra. Semmi nesz. Az épületek és a bennük élők még mindig ugyanúgy csendben pihentek a lámpák sárgás fényében, mint eddig. Mélyet sóhajtva behúzta maga mögött az ajtót, mely újra egy fémes kattanással adta tudtukra, hogy a zárak hibátlanul működnek. Nem volt sok kedve ehhez a mostani küldetéshez, de mégis az első konvens, a törvényhozók közül a legméltóságosabbnak a lányáról volt szó. A kért váltságdíj teljesítését, egy fő 150 napi fejadagjának megfelelő élelmiszer és kétszer annyi ivóvíz átadását viszont nem engedhette meg magának a város. Így is szűkösek voltak már a készleteik, az emberek fejadagját tovább már nem lehetett csökkenteni anélkül, hogy az ne vezessen végzetes lázongásokba. Így maradt a mentőakció, mint egyetlen lehetséges megoldás.

Odakint romok tömkelege fogadta őket. Ameddig a szem ellátott omladozó vagy már a földig rombolt épületek maradványai borították a vidéket. Itt-ott egy-egy megmaradt magasabb fal nyújtózkodott sötéten az ég felé az éjszakában, a távolban pedig az egykori királyi palota maradványai feketéllettek. A városfalakon túl még hidegebb volt, és a szél is erősebben fújt. Egy lelket sem lehetett látni ezen a halott vidéken, ami viszont nem jelentette azt, hogy egyedül vannak. Nem maradhattak sokáig egy helyben. Máris indultak úti céljuk felé át a romhalmazon, mely egykor a hatalmas, tekintélyes királyi város volt. Nem is olyan régen… hisz még két év se telt el a történtek óta. Talán… már maguk se tudták. Szinte örökkévalóságnak tűnt az idő, amit a városfal védelmében töltöttek. Valahol mélyen még előttük volt a napfényben fürdő város képe, ahogy a végtelen kék égbolton fehér felhők úsztak át, odalent pedig vidám, nyüzsgő tömeg borította az utakat, tereket. De ez mind olyan távolinak tűnt.

Ahogy haladtak a sötét romok között időnként földrengések rázták meg a talajt. Ezeket a rezgéseket máskor nem érezték. A még megmaradt várost körbevevő védőmező megóvta őket ettől is. Itt viszont egyértelműen látni lehetett világuk a történtek után egyértelművé vált haldoklásának jeleit. Ahogy az azt összetartó erők harmóniája megbomlott és kezdett széthullani úgy hullott szét körülöttük az élettér is. Ez a lomha, de megállíthatatlan pusztulás lassan magába kebelezett mindent. Ők ennek tudatában mégis küzdöttek, és egy értelmetlen küldetésen tették kockára az életüket, mint ahogy ezt már tették azóta oly sokszor.

Már jó utat megtettek a sötét éjszakában. Elérték az egykori város határát is. Innen visszanézve látni lehetett a még élő várost, ahogy védőkupolaként egy erőtér borul rá, és a lámpák bent rekedt halvány narancssárgás fénye betölti a védőpajzs belső atmoszféráját. Ez zárta el a bentiek szeme elől éjszakánként az eget. Itt viszont feltekintve az égre a felhők fátyolán keresztül látni lehetett egy-egy csillagot és azt a különös fényt, mely a sarki fényhez hasonlóan játszott az égbolton. „És lám, vannak dolgok, amik még mindig mit sem változtak…” – jegyezte meg magában a fiú, bár mintha az a fény is megfakult volna azóta. Színei nem voltak ugyanolyan élénkek, mint régen, mikor nyári estéken a domboldalra kiülve figyelte ezt a különös jelenséget.

- Függetlenül attól, hogy mennyi szereped volt a történtekben nem kéne állandóan ezen rágódnod! – Csattant fel a mellé lépő fiatal lány hangja. – A jelen most van, és itt! Az út előtted van, és csakis előre vezet! Nekünk pedig szükségünk van a segítségedre! Ne az eget fürkészd, és a múltat…

Még mondani akart valamit, mikor a csontjaikat is megremegtető hangot hallatva valami átsiklott magasan a fejük felett az égen. Az a valami leginkább egy sárkányra emlékeztetett, de monumentális testén áttetszettek az égbolton hunyorgó csillagok, a hang pedig, amit hallatott leginkább egy fájdalmas sóhajtásra hasonlított.

- Csend legyen, és mozgás! – Szólt hátra suttogó hangon a vezetőjük.

A lány egy szúrós tekintettel, melyet a fiú felé vetett, még nyomatékosította az előbbi mondandóját, majd gyorsabbra vette lépteit, hogy lehagyja őt. Egy ideig még néma csendben meneteltek, elhaladtak egy kidőlt, kiszáradt fákból álló erdő mellett, átvágtak pár üres folyómedren, míg végül látótávolságba került úti céljuk, egy zömök raktárépület, melyet a városéhoz hasonló erőtér védett a pusztuló környezettől, és még ki tudja mitől nem. Egy biztos, észrevétlenül senki sem juthatott át rajta.

Folyt. köv.

 

line

 

Történetek

DreamMoments
Változatok egy témára

Változatok egy témára 0 (A történet kezdete)

Változatok egy témára 5 (Csak egy álom volt?)

Változatok egy témára 5 (Vegyes képek)

Változatok egy témára 14 (Egy régi könyv egy régi történetről)

Változatok egy témára 15

Változatok egy témára 16 (Dead Places)

Végzet

Változatok egy témára,
A történet vége

Farewell

Pictures from the past of Sarah

 

888 szó

1. nap
2. nap
3. nap
4. nap
5. nap